Bújócska

Amikor már nem tudod nem az Igazságot keresni; amikor már nem vagy képes nem az Utadat járni: akkor fogsz elindulni, a szavakon túlra. Az ígéreteket hátrahagyva immár az Önmegváltás felé.
Van egy érzés ugyanis, amely egyre sürgetőbbé, türelmetlenebbé válik Benned: és döntésre kényszerít. A kérdés az: akarsz-e továbbra is magaddal élni és szüntelen küzdelemben állni a világgal azért, hogy elfogadásra találj, vagy megkeresed inkább Tiszta Önvalód Útját? A félelmet választod, vagy pedig szövetséget kötsz végre Szeretetlényeddel?
Mindaz ugyanis, ami az embert szenvedésre és vergődésre bírja - a szeretetlenségtől való félelme. Ha azonban Te ismered az Egységet és éled azt, viccként fogod fel e földi állapotokat, hiszen tudatában vagy annak: minden, ami nem Szeretet - illúzió. Az emberi elme találmánya azért, hogy feledésre csábítson bennünket, szárnyas létezőket.

Ha pokolként éljük meg a fizikai síkon kirajzolódó mindennapokat - az csak arra jel, hogy sikerrel vert át az egónk, miközben szorosan bekötötte harmadik szemünket, és lakattal rázárta az ajtót a szívünkre. Játék az egész - bújócska.
Komolytalan. Csak az elme vesz rá minket arra, hogy elhiggyük: "vérre megy" a mérkőzés.
Nézz szét a világban: az ébredezési folyamat felgyorsult. Egyre többen törnek ki a matéria fogságából, egyre többen vágynak felismerni igaz természetüket. Nem véletlen ez, hiszen feléltük a Föld tartalékait, bolygónk csak magasabb szintű rezgés által menthető meg a pusztulástól. Jobban kell az összefogás, mint bármikor korábban.
Hagyjuk hát abba a játékot, és térjünk Haza, hogy áramló harmóniánk meggyőzhesse Földanyánkat - van értelme küzdeni... átadni hamis énünket, a Világszerelemért.