Az Ég felé

Azt mondod, tudod, ki vagy - számodra az "Ismerd meg Önmagad" - felszólítás immár múlt időt nyert. Állítod, hogy éled a szabadságodat - jelened minden börtönének ajtaját kitártad, nincs függés az életedben.
Elhiszem, ha így van. Elhiszem, hiszen ragyogsz. Nincs Benned kétely. Éled a Világszerelmet - minden létezőt félelem nélkül ölelsz, és ebben nincsenek kivételek. Tükörképed őszinte mosollyal reagál Rád, hálát adsz minden reggel az Istennek azért, hogy Te magad is képviselheted a Szépséget ebben a világban. Felvállaltan járod az Utadat, és nincs, aki kibillenthetne a Fényállapotból. Döntéseid szabadok, lépéseidet nem befolyásolja megfelelési kényszer, vagy kívülről befelé sugárzó ítélet. Megingathatatlan bizonyossággal éled Önmagad - táncolsz extázis-örömben, haladsz harcos-rendíthetetlenséggel, előre. Félelem nélkül. Kint és bent egyaránt hordozva a Teljességet, a Tudatosságot. Az Isteni Terv szerint formálva mindennapjaidat.
...
Kívánom, hogy mindez igaz legyen.
De amíg nincs így - fogadd el, hogy Útonjáró vagy, ahogyan mindenki más. Vállald fel a küzdelmet, és ne add át magad spirituális egód hazugságainak.
Mert vannak fokozatok a megvilágosodás útján, olyanok is, amelyek égi-földi boldogságáramban tartanak hosszú időre. De ez még nem AZ - nincs okod megállni fejlődésed ösvényén, kényelmesen hátradőlve karosszékedben. Az Igazi Megmérettetés csak azután jön, hogy elhitted: beérkeztél. Mert az extázis állapota nem más, mint felvillantása annak, ahová tartasz - isteni mézesmadzag, amely arra ösztönöz, hogy ne állj meg az Úton. Csak épp az egó ezt hajlamos félreértelmezni, és legelfajzottabb esetben akár Mindenhatóvá emelni önmagát átmeneti sikere hatására. Holott a "készen-állás" egyetlen, stabil bizonyítéka: a Rendíthetetlenség. A Bizonyosság. A kétely nélküli Világszerelem. Az Egység-tudat.
Minden, ami azelőtt van - csak lépegetés szellemi létránkon. Szépséges lehetősége a fokozatos emelkedésnek - izgalmas kaland.
De nem maga az Önismeret.
Téveszme, hogy az Ég felé vezető Út kizárólag szépségekkel van kirakva. Illúzió, hogy ha kérünk, megadatik, úgy, hogy közben nekünk nem kell érte tenni semmit.
Csak az ember kényelmes - és inkább a magasba röppent egy imát, mintsem TEGYEN saját szabadságáért. Pedig felvállalt küzdelem nélkül nincs megtisztulás. A Megvilágosodást nem adják ingyen - a leggöröngyösebb, legfájdalmasabb, legkilátástalanabb Út, ami oda vezet. Meg kell érte halni, egó-szinten.
A kérdés csak az, hogy mikor indulsz el rajta. Mert az, hogy egyszer elindulsz - bizonyosság. Enélkül ugyanis nincs esélyed a Hazatérésre, Igaz Önvalódhoz.